Bemutatkozás
Jelentős esemény volt az életünkben 2020.01.31-e, hiszen ekkor egy tucat elkötelezett Vespa hívő megalapította a szekszárdi székhelyű Vespa Club Alisca Sportegyesületet, (Alisca Római kori katonai tábor volt Alsó Pannonia provinciában, a jelenlegi Szekszárdtól 7km-re délkeletre). Az egyesület azért jött létre, hogy elősegítse a Vespa típusú motorkerékpár használatának, mint szabadidősport tevékenységnek a népszerűsítését. Feladatul tűztük ki, hogy támogassuk a Vespa típusú motorkerékpár tulajdonosokat, a kezdő Vespa motort vezetőket, vagy a Vespa motor iránt érdeklődőket. Ezáltal elősegítsük a Vespa márka iránti rajongók körének aktív közösségé formálását, és a szabadidő hasznos eltöltését. Bejegyzett klubként először 2020-ban szerveztünk országhatárt is átívelő érdekeltségű #1 Ciao Szekszárd motoros rendezvényünket. A találkozót, azóta minden évben megrendezzük, és ennek keretein belül egyre több Vespa szinpatizánst láthatunk vendégül, akikkel megismertethetjük kis megyeszékhelyünk, és annak közvetlen környékének rejtett kincseit.
Az #5 “Ciao Szekszárd” Vespa találkozó után valami nagy dobásra készülünk! Coming soon: VESPA Giro di Alisca 2025.08.07-10
Program/Programma
Hamarosan…
Matrica, kitűző, plakett, póló és egyéb meglepetések.
Jelentkezés/Applicare/Apply
Egyesületünk
Alapító tagok
Kapcsolatok
e-mail: vespaclubalisca@gmail.com
K&H banszámla szám: HU75 1040 4601 5052 6970 7780 1005
Dokumentumok
Belföldi és nemzetközi gurulásaink képekben.
“Az utazásban időként a helyváltoztatás a legjobb élmény. Ahogy megy a táj, ahogy együtt vagy a helyiekkel, ahogy múlik az idő. Igazából mindegy, milyen körülmények között, csak haladj. Minél lerobbantabb és fárasztóbb, annál szebb emlék lesz belőle.” – Belényi Dániel
#2 Ciao Szekszárd 2021
Galéria.
Vespa Club Trieste'19
Túl vagyok a már szokásosnak mondható külföldi Vespa túrámon (Vespa club Trieste 30. jubileumi találkozó)! 2019.08.21-én, szerdán indultam, 7:50-kor. Nagykanizsáig nyomtam egy seggel, majd tankolás és 10 órai a Mekiben, Letenyénél még vettem matricát a szlovén pályára, aztán irány Ljubjana. Itt megnéztem a várat, aztán tankolás után célba vettem Triestet, 16:30-ra be is jelentkeztem a Centro Hotelbe. Délután még a városba sétáltam, aztán összefutottam öt ismerős ma…gyarral és elmentünk vacsizni. Csütörtökön egyedül a triesti domboldalat fedeztem fel, majd megnéztem a Miramare és Duino kastélyát, illetve Grado szigetvárosát. Pénteken Szlovéniát nyomtam végig a parton, 14 óra felé Portorozba értem, ahol strandolással mulattam az időt, épp egy hosszú kv-t, illetve egy Aperol sritzet (itt se zeró tolerancia van) fogyasztva ismét összefutottam a magyar 5-össel, akikkel ismét csobbantunk egyet és elfogyasztottunk egy isteni haltálat. Estefelé közösen visszamentünk a találkozó színhelyéül szolgáló kempingbe, majd vacsi után visszatértem a szállásomra. Szombaton délelőtt egy közös túrán voltunk egy olasz mész -és márványbányába, érdekes volt (fényképezni nem lehetett). Délután szabadprogramként strandoltam Monfalcone és Grado strandjain, ahonnét a láthatóan várható eső küldött haza. Este már nem mentem vissza a találkozóra, mert jött a vihar, így összepakoltam a másnapi indulásra és sétáltam egyet még Trieszt szép óvárosába. Vasárnap reggeli után 8:10-kor elindultam haza, 2 tankolással és egy pisi/kv megállással 14:50-re itthon is voltam (a határ előtt eset egy kicsit a pályán, de nem áztam át). Szóval jó volt a tengerparton a sós levegő illatátban tekeregni!
Serbia Vespa Days'18
Fotók.
CroVespa'17, Rovinj
Egy kisebb beszámolóval szeretném megosztani veletek az élményeimet a 2017-es horvát találkozóról ( CroVespa), Rovinj-ból. Előzményként annyi, hogy 2015-ben lettem Vespa tulaj, egy GTS 250 formájában. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék vele külföldi túrán is részt venni. A terveim között szerepelt, hogy elrobogok a 2016-os VWD-re, és a triesti találkozóra, de a kislányom júniusi születése kihúzta a listáról a VWD-t, Triestbe pedig műszaki probléma miatt nem tudtam elmenni.
Ezért 2017-ben elhatároztam, hogy mindenképpen útnak indulok a horvát tenger felé a Vespám nyergében, így júniusban 5 napot töltöttem a plitvicei tavaknál, és Zadar környékén, három Pannóniás barátom társaságában. Ez a kis túra szuperül sikerült, ezért kedvet kaptam a horvát találkozóhoz is, amelynél adva volt két csalogató elem a tenger és a Vespa.
2017.09.06-án szerdán el is indultam Szekszárdról, egyedül (Szabóék csütörtökön jöttek) 7:20-kor, szép időben, több megállással 15:40-re meg is érkeztem a szállásra (512km). Az útvonalam nem volt túlbonyolítva, mivel a cél a minél előbbi Rovinj-i érkezés volt. Ezért Szekszárdról Barcsnak vettem az irányt a 6-os főúton, majd Horvátországba Kutina-ig hatoltam, ahol felhajtottam az A3-as autópályára Zágráb irányába. A horvát fővárost megkerülve délnek tartottam az A6-oson Rijekáig, ahol rátértem a 88/A8-as útvonalra.
A gond nélküli út és a szállás elfoglalása örömére csobbantam is egyet a tengerben, és sétáltam egy jót az esti városi forgatagban. Másnap Szlovénia volt tervben, de 9 órakor látszott, hogy nagy zuhi lesz, ami be is jött 11-13 óráig rendesen szakadt, de délutánra kisütött a nap, így laza strandolás, városnézés, környék felfedezése volt a program, helyben.
Pénteken reggel elindultam, hogy végig menjek az isztrián Umagig a tenger mellett. Össze is jött, megálltam többek között a Linski fjordnál, Vrasar, Porec, Novigrad és Umag városánál. Mivel délután 17 órakor kezdődött a szervezett program (regisztráció, Vespa múzeum, nézelődés, esti program), így visszatértem Rovinjba.
Szombaton a délelőtt a főtéren gyülekeztünk, hogy 11:30-kor átmotorozzunk Pula-ba (34km). Először úgy tűnt, hogy nem fogjuk ki az időt, és esni fog, de szerencsére csupán 11 óra körül volt egy kisebb 15 perces eső. A Pula-ba tartó utat, így esőmentesen, megfelelő biztosítás mellett tehette meg mind a 440 résztvevő. Pula-ba érve egy kikötői bisztróban ebéddel vártak, majd ezt követően az arénához robogtunk. A fotózkodást követően én délre vettem az irányt és csobbantam Medulin partjainál, miközben felfedeztem a környéket.
Az esti gála vacsora a sok résztvevő ellenére flottul ment, a remek svédasztalos ételeket Szabóék, Dagi, Csizmi, és Olívér társaságában, élő zene mellett fogyaszthattam el. A bulizásba nem csaptunk bele, mivel mindenki készült a vasárnapi hazaútra, ami az előre jelzéseknek köszönhetően nem tűnt esőmentesnek.
Vasárnap hajnal 4-kor vihar volt, de 6 körül már nem eset, így gyors öltözést követően 6:20-kor elindultam, hátha megúszom a nagyobb esőt (a többiek csütörtöki rossz idő miatt nem lábon jöttek ki, így visszafelé is egyedül maradtam). Mivel a felhők észak-nyugatnak tartottak, én pedig észak-keletnek mentem, gondoltam szerencsém lesz, de a tippem nem jött be épp, hogy kiértem a városból ismét szakadt.
Folyamatosan úgy nézett ki, hogy az esőben motorozva jobbra nézve hamarosan kitisztul és jobb lesz a helyzet, de nem lett. Sőt egy 20 km-t követően a teljes szürkeség alatt haladtam egyre intenzívebb eső mellett. De nyomtam tovább, néhol olyan érzésem volt mintha folyna alattam az út és jetskiznék. Az első 80km, így elég nedvesre sikeredet, egészen Rijekáig. Ezt követően elállt, és lassan kisütött a nap is, és a további 430 km-ert egyre szebb időben tehettem meg (ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy az aszfalt motoros legnagyobb barátja a száraz aszfalt). 14:15-kor be is toltam a GTS-t a garázsba, összesen 1415km-ert tekertem a bele az 5 nap alatt, 50,23l benzint égettem el (3,55l/100km).
Zlatibor'17
Képválogatás.
Vesparádé'16 - Zemplén
Vasárnap hazajöttem a 13. Vesparádéról, összesen 954km-ert mentem (3,16l/100km-es átlaggal). Csütörtökön indultam, egy kisebb Miskolctapolcai kitérővel az estémet Szikszón töltöttem. Péntek délelőtt megtekintettem Miskolc belvárosát, aztán irány a Vespa találkozó helyszíne: Háromhuta. Szombaton volt az első közös gurulásunk többek között érintettük a Boldogkői várat, Tarcalon a Szent Teréz…-kápolnát, hajóztunk a Bodrog folyón Tokaj városa mellett, majd Sárospatakkal zártuk a napot. Vasárnap reggel indultam vissza egy kis kitérővel Lillafüred, és Eger érintésével. Jó volt, és a seggem is bírta!
#1 Ciao Szekszárd 2020
Galéria.
Umbria'19
Képek.
3 Castle Ride'18, Románia
A 2017-es év végén jött a hír, hogy a Román Vespa klub első ízben rendezi meg a 3CastleRide névre keresztelt, a román Déli-Kárpátok Transfagaras és Transalpina útjait érintő túráját, körülbelül 50 Vespás részvételével. A 3 nap és 650 kilométer alatt a résztvevők lenyűgöző vidékeken kanyaroghatnak, miközben történelmi várakat látogatnak meg, és élvezhetik a helyi, hagyományos gasztronómiát. A kedvcsináló egyből megfogott, úgy gondoltam, hogy ezt nekem találták ki, így jelentkeztem is egyből az eseményre, amint lehetett.
Az útvonalat illetően nem vertem magam nagy tervezgetésekbe, öt napom volt rá, 1-1 nap oda-vissza, valamint a három nap a rendezvényre. Rajtam kívül még 8-an képviseltük a magyar színeket, de mindenki másképpen tervezte a kijutást, így az oda utat szólóba oldottam meg.
1. nap: 2018.08.09, csütörtök (Szekszárd-Baja-Szeged-Kiszombor-Temesvár-Nagyszeben ~540km): eljött az indulás napja, reggel 6:15-kor célba vettem Nagyszebent, az időjárás tökéletes volt már reggel 20 fokot mutatott a hőmérő, így gondtalanul faltam a kilométereket az 56-os, majd 55-ös főúton. Miközben a bajai híd előtti részen, a töltés mentén haladtam, a felkelő nap sugarai hangulatosan szűrődtek át a kétoldali fasorok között, míg a kisebb tisztásokat lepelként borította a reggeli pára. Így jó hangulatban, 8 órára elértem Szegedet, itt megtankoltam, és elköltöttem a reggelimet, aztán a kiszombori határátkelő felé vettem az irányt, a 43/431-es utakon. A határátlépés gondtalan volt, nem állt előttem senki, megnézték az útlevelemet, és csupán annyit kérdeztek hová megyek, pár perc volt az egész. A román határt átlépve a 6-os úton motoroztam Temesvár felé, itt megtankoltam a paripát, majd felhajtottam az A1-es autópályára. Ezen 88 km-ert mentem, aztán a leterelések miatt rátértem az E673-as főútra, ami egy elég forgalmas, dimbes-dombos 50km-es szakasz volt. Déva magasságába ismét lehetett használni az A1-et (a köztes szakaszt építik), a sztrádán még megálltam tankolni, és 15:15-re (8 óra, 4 megállás) megérkeztem az aznapi szállásunkra a Hotel Continental Forumba. A bejelentkezést követően irányba vettem a Lili’s Cafét, ahol regisztrálni lehetett. De előtte még feltérképeztem Szeben megye székhelyének belvárosát, amit a 2007-ben betöltött Európa kulturális fővárosa címe miatt szépen felújítottak. A welcome csomag átvételét követően csatlakoztam Karaba Laciék asztaltársaságához, finom sörök mellett ismerkedtünk, és némi ágyas pálinka kíséretében vártuk a vacsorát, miközben szépen szivárgott a többi résztvevő is. A vacsora jól összeválogatott bőséges hidegtál volt, amiből jóízűen falatoztunk. Ahogy esteledett a szállás felé vettük az irányt, a parkolóba még beszélgettünk egy kicsit, aztán nyugovóra tértünk, hogy holnap új kalandok várjanak reánk.
2. nap: 2018.08.10, péntek (Nagyszeben-Transfogaras-Poenari erőd- Ramnicu Valcea ~200km): a kiadós svédasztalos reggelit követően, 8:45-kor tartott tájékoztatót a túráról Cristi Turcin a román Vespa Klub képviselője, ezt követően 5 fős csoportokban, 5 perces késleltetéssel indult útnak a 62 résztvevő. A 9 fős magyar csapat már a parkoló kijáratánál összeverődött, vezetőnk Tímár Zsolt lett, így őt követve vettük célba a hegyekbe vezető, csak nyáron nyitva lévő 90 km hosszú Transfogarasi utat. Amelyet az 1970-es években építettek, és 2042 m magasságig vezet fel, majd egy alagúton halad át a főgerinc alatt. Összesen 578 hídja és viaduktja, valamint 5 alagútja van. Mielőtt felkapattunk volna a hegyre, még megálltunk tankolni, aztán a lenyűgöző szépségű tájakon keresztül vezető útunk során, elhaladtunk a Bilea-tó és a mesterséges Vidraru-tó mellett, miközben fáradhatatlanul fűztük egyik kanyart a másik után a remek időben. A Vidraru-tavat követő alagútból kijőve elénk tárult a Poienari erőd, amely csodálatos helyen, a Kárpátok egy csúcsán helyezkedik el, és a 14. század vége óta uralja az Arges folyó völgyét. Sajnos az erődbe vivő 1400 betonlépcsőt nem hódíthattuk meg, egy viszonylag nehéz 40 perces kapaszkodó után, mivel 15:30-ra értünk a bejáratához, amely 15 órakor bezárt (előzetesen ezt nem tudtuk). Pedig a fantasztikus látvány biztos kárpótolt volna az erőfeszítéseinkért. Cserébe a várhegy tövében lévő vendéglőben frissültünk fel, a nagyobbacska pihenést követően a Ramnicu Valceaban lévő aznapi szállásunkra robogtunk. A Hotel Sofianuba való bejelentkezésünket követően a figyelmes román szervezők által behűtött, jéghideg sörök mellet beszélgetve, a szálloda kertjében vártuk a 8 órai vacsorát. Amelyet elegáns környezetben, tányérszervizes felszolgálás mellett fogyasztottunk el, Marci remek szilva pálinkájának kíséretében. Miután jóllaktunk ki beszélgetéssel, ki iszogatással folytatta a napot, én, Hőbert Gábor, Tímár Zsolt és Szántó Szabolcs felavattuk a szálloda uszodáját és nyugovóra tértünk.
3. nap: 2018.08.11, szombat (Ramnicu Valcea-Transalpina- Golf Hotel Pianu ~258km): az előző naphoz képest egy hosszabb etap állt a résztvevők előtt, aminek a reggelit követően, jó hangulatban neki is vágtunk. Utunkat az indulást követően nem sokkal egy tipikus román kirakódó vásár miatt szakítottuk meg, akiket érdekeltek a kincsek, bevetették magukat a sorok közé, a többiek frissültek egy espresszótól, majdfolytattuk utunkat a 2.145 méter maximális magasságú Transalpina felé. Ahogy emelkedett a tengerszint feletti magasság a 67C jelű úton, a fákból egyre kevesebb lett. Csodás környezetben, jó időben, remek aszfalttal borított, kanyargós utakon, gyönyörű látvány közepette robogózni egy életre szóló, felejthetetlen élménnyel gazdagított bennünket. Ebéd gyanánt a hegyen bekaptunk egy lángost, illetve kürtős kalácsot, majd éhségünket csillapítva folytattuk utunkat. Az indulást követően Karaba Laci borzolta a kedélyeket, miután egy éles, meredek jobbos visszafordítóban megálltak előtte, így a méteres, beton vízelvezetőbe találta magát, szerencsénkre két keréken, így nem lett komolyabb baj az estből. A PX-et Gábor és Marci segédletével sikerült kiemelni a vályúból. A csúcstámadást követően folytattuk utunkat Szászsebes irányába, amit az utakon mélázó szamarak és a csodaszép tavak tettek még érdekesebbé. Az aznapi szálláshelyünk előtt még 73 km-rel megálltunk pihenni egy vendéglőben, ahol felfrissültünk egy üdítő és egy pár csokis palacsinta kíséretében, közben Tiko is utolért bennünket, így ismét együtt volt a csapat. A golf hotelbe 18:30 körül érkeztünk, a szervezők ismét kitettek magukért, jéghideg söröket kortyolva várhattuk a medence partján az esti gála vacsorát és partit.
4. nap: 2018.08.12, vasárnap (Golf Hotel Pianu-Medgyes-Segesvár-Nagyszeben ~245km): reggel mindenki egy kicsit álmosan ébredt, így az indulásunk 10:30-ra csúszott. A mai síkabb terepen folytatódó etapot már csak 5-en tettük meg Nagyszebenig, mivel Jancsó Krisztián hazafelé vette az irányt Transporterén szállított PX-ével, Tímár Zsolt és Hőbert Gábor pedig lábon indultak el Magyarország felé. A mai nap fő látnivalója a segesvári vár volt, amelynek történelmi központja 1999 óta a Világörökség része. A várhegy meghódítását követően pizzával töltöttük meg korgó gyomrunkat. Az ebédet követően részben rossz minőségű mellékutakon jutottunk el 17 óra magasságában a túra kiindulópontjához. Itt szétváltak utjaink, mivel Laci, Józsi és Attila Déva mellett foglaltak szállást vasárnap estére, hogy hétfőn folytathassák útjukat hazafelé. Én meg Marcival a szebeni hotel parkolójába robogtunk, ahol betettük az elnök úr kisbuszába a T5-öst, amivel még aznap este haza ment. Én a főtértől 100 méterre lévő, maszekba foglalt szállásomhoz siettem, este pedig még sétáltam egyet a fesztiváli forgatagban.
5. nap: 2018.08.13, hétfő (Nagyszeben-Temesvár-Kiszombor-Szeged-Baja-Temesvár-Szekszárd ~ 540km): a hazafelé vezető utat ugyanarra tettem meg, mint az ide vezetőt. Reggel 6:15-kor indultam és 13:45-kor már otthon voltam (4 megállással), így még a délután is tartalmasan telt, mivel elmentünk strandolni a családdal. Összességében remek kis túra volt, mind az 1778 km-er sok élménnyel gazdagított. A szép táj adott volt, és a Román Vespa Klub úgy gondolom kitett magáért, hozzá rakta azt a pluszt a szervezéssel, amivel kerek egész lett a 3CastleRide.
Vesparádé'17, Szekszárd
Arra, hogy idén miért éppen Szekszárd lett a kiválasztott, egyrészt a szervező Szabó család, Annamária és Péter a válasz, másrészt pedig az, amit a találkozó ajánlása szerint a város és környéke adni tud: jó bort, kiváló helyi élményeket, finom ennivalókat, jó társaságot, kellemes léptékű motoros kirándulásokat. A „darazsak” szerelmesei már csütörtökön gyülekeztek, egy kis ráhangolódással kezdve a programokat. Pénteken a résztvevőket egy kisebb túrára invitálták a környékbeli erdős utakra – a szekszárdi kilátó meglátogatása után Bátaszék felé vették az irányt, Palatinca érintésével Szálkára hajtottak, ahol a strandot is kipróbálták.
Ha már Szekszárd volt a központ, nem maradhatott el a borkóstoló sem, amelyet délután meg is ejtettek. A pénteki bemelegítés után szombaton már nagy túrára indultak a vespások. A körben szerepelt Szálka, Bonyhád, Mecseknádasd, Pécsvárad, Komló-Zobákpuszta, Szászvár – itt a Simson Klub is csatlakozott –, Bonyhád, Zomba. Délután értek Szekszárdra a Béla térre, ahol bárki megtekinthette a kiállított motorcsodákat. Például köztük a legidősebbet, egy 71 éves zöldeskék modellt, amellyel éppen egy hölgytulajdonos büszkélkedhetett. Egyébként a motorosok körében itt is felülreprezentáltak voltak a férfiak, mindössze néhányan képviselték a női nemet.
A márka létének 70. évfordulóját tavaly ünnepelték, hiszen 1946-ban kezdték el a gyártását a Piaggo gyárban. Az igazán kultikus, nagy értéket képviselő „darazsak” a 1960-as, 1970-es években készültek. Túrázásra viszont már inkább az újabb, sportosabb, erősebb járgányok alkalmasak.
Ez a világ könnyen be tudja szippantani az embert. Annamária elmondta, férjével négy éve tették le a motoros jogsit, azóta rengeteget túráznak, összesen mintegy 30 ezer kilométert tettek meg. Folyamatosan járnak külföldi találkozókra is, többek között két éve Horvátországban jártak a világtalálkozón, ahol fergeteges hangulat és 5500 motor volt.
A szekszárdi találkozón a résztvevők száma száz felett volt. Érkeztek az ország minden részéről Szombathelytől Nyíregyházáig, jöttek Belgrádból, Dunaszerdahelyről, egy olasz fiatalember pedig Pozsonyból motorozott el idáig. Szekszárdon egyébként nem túl nagy a vespások köre, 10-12 motor képviselheti a márkát a városban.
A korelnök a vespások közt a találkozón Szili Imre Balázs volt (Budapest) a maga 75 évével. Mint elmondta, 1970 óta vespás: egy 11 éves, általa egy évig használt leharcolt Lambrettát cserélt le egy Vespa 180 Super Sportra. Miután 1976-ban megnősült, úgymond „imidzsváltáson” esett át, családos ember lett belőle. A „darázs” pedig három évig állt letakarva az udvarukon. Végül meghozta a nehéz döntést, és megvált tőle – amit ma már nagyon bán. Bár a Pirelli gumik három év alatt sem eresztettek le, azt gondolta, hogy aki megveszi a motort, fél évig fogja bütykölni, hogy használni tudja – tévedett. Vespát újra 2004-ben vett, mégpedig egy PX 125-ös típust. Ennek még mindig tulajdonosa, de már egy 300-assal jár, nem csak túrázni, hanem mindenhova.
Vespa Club Trieste'16
BeoVespa'16
VWD2015, Horvátország
Támogatóink
Tutto Moto
Vespaio Design